/Életút
Életút2018-04-21T18:09:59+00:00

Hamvas Béla

1897 - 1968

HAMVAS BÉLA a XX. század kimagasló magyar gondolkodója, írója, regényírója, esszéistája. Hatalmas műveltségének és átfogó szemléletének látóterében foglalkozott a művészetelmélet és kultúrtörténet kérdéseivel, társadalmi és lozó ai kérdésekkel egyaránt. Életművének középpontjába azonban az emberi lét és élet alapkérdéseit, az ember végső önazonosságára vonatkozó örök kérdéseket, valamint az ezekre megfogalmazott válaszokat állította – akkor is, amikor az ősi szellemi hagyományokról és művészetekről írta magával ragadó és gyönyörűen megformált esszéit, de akkor is, amikor regényeit, elbeszéléseit vagy filozófiai tanulmányait fogalmazta.

Az 1950-es évek elején született Karnevál című regényében a következőképp indítja el a cselekmények hatalmas folyamát: „Vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda, nem kötelessége önmagát megkeresnie? Nem kell-e útnak indulni, mint a régi bölcsek tanították, és addig nem nyugodni, amíg az ember önmagát megtalálja?” – Ezt kutatva járta be és – ami még lényegesebb – emelte önmagába, miként maga mondja: „ötezer év bölcsességét”, az ősi keleti és nyugati kultúrák szellemi örökségétől egészen napjainkig – mégpedig olyan egyetemes orientációval és átfogó szemlélettel, olyan írói színvonalon bontva ki mindezt, amely valóban kivételesnek mondható.

1897

Hamvas Béla megszületik Eperjesen.

Édesapja, Hamvas József, evangélikus lelkész, magyar-német szakos tanár, író (1871-1948).

1898

A család Pozsonyba költözik. Édesapja az Evangélikus Líceum tanára, ahol Hamvas Béla 1906-tól 1914-ig középiskoláit végzi.

1914

Érettségi vizsgáit követően önkéntes katonai szolgálatra jelentkezik, tiszti iskolai kiképzést kap.

1916-1917

Ukrán és olasz frontszolgálat. Kétszer megsebesül.

1919

Novemberben édesapja a szlovák hűségesküt megtagadja, a családot kiutasítják Pozsonyból. Budapestre költöznek.

1919-1923

A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója.

1923-1926

Újságíró a Budapesti Hírlapnál, majd a Szózatnál.

1928

Házasságot köt Angyal Ilonával.

1928-1948

Könyvtáros a Fővárosi Könyvtárban.

1935-1936

Kerényi Károllyal közösen megalakítja a Sziget kört.

1936

Megírja a Magyar Hyperiont, első írói korszaka ars poeticáját.

1937

Házasságot köt Kemény Katalinnal.

1940-1944

Háromszor kap katonai behívóparancsot. (1942 – orosz frontszolgálat.)

1943

A láthatatlan történet megjelenése (Egyetemi Nyomda).

1943-1944

Megírja a Scientia Sacra című nagyesszét, amely második írói korszakának megnyitója.

1945

Remete-hegyi lakásukat bombatalálat éri, könyvtára, kéziratai megsemmisülnek.

1945-1948

Az Egyetemi Nyomda Kis Füzetei sorozatot szerkeszti.

1946

Az Anthologia humana – Ötezer év bölcsessége című szemelvény- gyűjtemény első kiadása. (1948-ig még két újabb kiadást ér meg.)

1948

Könyvtári állásából felfüggesztik és kényszernyugdíjazzák.

1948-1951

Földműves igazolványt vált ki, és sógora szentendrei kertjét műveli.

1951

Megírja Karnevál című regényét.

1951-1964

Tiszapalkonya, Inota, Bokod – raktáros, segédmunkás, gondnok az Erőműberuházási Vállalatnál.

1958-1966

Megírja Patmosz című háromkötetes esszégyűjteményét, az életmű utolsó periódusának főművét.

1964

Másodszor is nyugdíjazzák.

1968

November 7-én agyvérzésben meghal.

Medio Kiadó