Hamvas Béla

1897 - 1968

HAMVAS BÉLA a XX. század kimagasló magyar gondolkodója, írója, regényírója, esszéistája. Hatalmas műveltségének és átfogó szemléletének látóterében foglalkozott a művészetelmélet és kultúrtörténet kérdéseivel, társadalmi és lozó ai kérdésekkel egyaránt. Életművének középpontjába azonban az emberi lét és élet alapkérdéseit, az ember végső önazonosságára vonatkozó örök kérdéseket, valamint az ezekre megfogal- mazott válaszokat állította – akkor is, amikor az ősi szellemi hagyományokról és mű- vészetekről írta magával ragadó és gyönyörűen megformált esszéit, de akkor is, amikor regényeit, elbeszéléseit vagy lozó ai tanulmányait fogalmazta.

Az 1950-es évek elején született Karnevál című regényében a következőképp indítja el a cselekmények hatalmas folyamát: „Vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda, nem kötelessége önmagát megkeresnie? Nem kell-e útnak indulni, mint a régi böl- csek tanították, és addig nem nyugodni, amíg az ember önmagát megtalálja?” – Ezt kutatva járta be és – ami még lényegesebb – emelte önmagába, miként maga mondja: „ötezer év bölcsességét”, az ősi keleti és nyugati kultúrák szellemi örökségétől egészen napjainkig – mégpedig olyan egyetemes orientációval és átfogó szemlélettel, olyan írói színvonalon bontva ki mindezt, amely valóban kivételesnek mondható.

1897

Hamvas Béla megszületik Eperjesen.

Édesapja, Hamvas József, evangélikus lelkész, magyar-német szakos tanár, író (1871-1948).

1898

A család Pozsonyba költözik. Édesapja az Evangélikus Líceum tanára, ahol Hamvas Béla 1906-tól 1914-ig középiskoláit végzi.

1914

Érettségi vizsgáit követően önkéntes katonai szolgálatra jelentkezik, tiszti iskolai kiképzést kap.

1916-1917

Ukrán és olasz frontszolgálat. Kétszer megsebesül.

1919

Novemberben édesapja a szlovák hűségesküt megtagadja, a családot kiutasítják Pozsonyból. Budapestre költöznek.

1919-1923

A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója.

1923-1926

Újságíró a Budapesti Hírlapnál, majd a Szózatnál.

1928

Házasságot köt Angyal Ilonával.

1928-1948

Könyvtáros a Fővárosi Könyvtárban.

1935-1936

Kerényi Károllyal közösen megalakítja a Sziget kört.

1936

Megírja a Magyar Hyperiont, első írói korszaka ars poeticáját.

1937

Házasságot köt Kemény Katalinnal.

1940-1944

Háromszor kap katonai behívóparancsot. (1942 – orosz frontszolgálat.)

1943

A láthatatlan történet megjelenése (Egyetemi Nyomda).

1943-1944

Megírja a Scientia Sacra című nagyesszét, amely második írói korszakának megnyitója.

1945

Remete-hegyi lakásukat bombatalálat éri, könyvtára, kéziratai megsemmisülnek.

1945-1948

Az Egyetemi Nyomda Kis Füzetei sorozatot szerkeszti.

1946

Az Anthologia humana – Ötezer év bölcsessége című szemelvénygyűjtemény első kiadása. (1948-ig még két újabb kiadást ér meg.)

1948

Könyvtári állásából felfüggesztik és kényszernyugdíjazzák.

1948-1951

Földműves igazolványt vált ki, és sógora szentendrei kertjét műveli.

1951

Megírja Karnevál című regényét.

1951-1964

Tiszapalkonya, Inota, Bokod – raktáros, segédmunkás, gondnok az Erőműberuházási Vállalatnál.

1958-1966

Megírja Patmosz című háromkötetes esszégyűjteményét, az életmű utolsó periódusának főművét.

1964

Másodszor is nyugdíjazzák.

1968

November 7-én agyvérzésben meghal.

Hamvas Béla

1897 - 1968

HAMVAS BÉLA a XX. század kimagasló magyar gondolkodója, írója, regényírója, esszéistája. Hatalmas műveltségének és átfogó szemléletének látóterében foglalkozott a művészetelmélet és kultúrtörténet kérdéseivel, társadalmi és lozó ai kérdésekkel egyaránt. Életművének középpontjába azonban az emberi lét és élet alapkérdéseit, az ember végső önazonosságára vonatkozó örök kérdéseket, valamint az ezekre megfogal- mazott válaszokat állította – akkor is, amikor az ősi szellemi hagyományokról és mű- vészetekről írta magával ragadó és gyönyörűen megformált esszéit, de akkor is, amikor regényeit, elbeszéléseit vagy lozó ai tanulmányait fogalmazta.

Az 1950-es évek elején született Karnevál című regényében a következőképp indítja el a cselekmények hatalmas folyamát: „Vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda, nem kötelessége önmagát megkeresnie? Nem kell-e útnak indulni, mint a régi böl- csek tanították, és addig nem nyugodni, amíg az ember önmagát megtalálja?” – Ezt kutatva járta be és – ami még lényegesebb – emelte önmagába, miként maga mondja: „ötezer év bölcsességét”, az ősi keleti és nyugati kultúrák szellemi örökségétől egészen napjainkig – mégpedig olyan egyetemes orientációval és átfogó szemlélettel, olyan írói színvonalon bontva ki mindezt, amely valóban kivételesnek mondható.

1897

Hamvas Béla megszületik Eperjesen.

Édesapja, Hamvas József, evangélikus lelkész, magyar-német szakos tanár, író (1871-1948).

1898

A család Pozsonyba költözik. Édesapja az Evangélikus Líceum tanára, ahol Hamvas Béla 1906-tól 1914-ig középiskoláit végzi.

1914

Érettségi vizsgáit követően önkéntes katonai szolgálatra jelentkezik, tiszti iskolai kiképzést kap.

1916-1917

Ukrán és olasz frontszolgálat. Kétszer megsebesül.

1919

Novemberben édesapja a szlovák hűségesküt megtagadja, a családot kiutasítják Pozsonyból. Budapestre költöznek.

1919-1923

A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója.

1923-1926

Újságíró a Budapesti Hírlapnál, majd a Szózatnál.

1928

Házasságot köt Angyal Ilonával.

1928-1948

Könyvtáros a Fővárosi Könyvtárban.

1935-1936

Kerényi Károllyal közösen megalakítja a Sziget kört.

1936

Megírja a Magyar Hyperiont, első írói korszaka ars poeticáját.

1937

Házasságot köt Kemény Katalinnal.

1940-1944

Háromszor kap katonai behívóparancsot. (1942 – orosz frontszolgálat.)

1943

A láthatatlan történet megjelenése (Egyetemi Nyomda).

1943-1944

Megírja a Scientia Sacra című nagyesszét, amely második írói korszakának megnyitója.

1945

Remete-hegyi lakásukat bombatalálat éri, könyvtára, kéziratai megsemmisülnek.

1945-1948

Az Egyetemi Nyomda Kis Füzetei sorozatot szerkeszti.

1946

Az Anthologia humana – Ötezer év bölcsessége című szemelvénygyűjtemény első kiadása. (1948-ig még két újabb kiadást ér meg.)

1948

Könyvtári állásából felfüggesztik és kényszernyugdíjazzák.

1948-1951

Földműves igazolványt vált ki, és sógora szentendrei kertjét műveli.

1951

Megírja Karnevál című regényét.

1951-1964

Tiszapalkonya, Inota, Bokod – raktáros, segédmunkás, gondnok az Erőműberuházási Vállalatnál.

1958-1966

Megírja Patmosz című háromkötetes esszégyűjteményét, az életmű utolsó periódusának főművét.

1964

Másodszor is nyugdíjazzák.

1968

November 7-én agyvérzésben meghal.