A láthatatlan történet, Sziget

3000 Ft

Csak mulandó művet érdemes kiadni; a halhatatlan maradhat kéziratban. S a szerző halála után a cselédleány bátran kosárba gyűjtheti, konyhába viheti, hogy befűtsön vele. Amit egyszer halhatatlanul megírtak, annak léte már nem függ emberi emlékezettől. Valahol másutt győzött, örökre s véglegesen. Nem akart érdemet, nem kívánt hírt, nem vágyott tanítani, nem kellett érte pénz, se hatalom, és nem óhajtott tetszeni. Minek neki hír, pénz, hatalom, dicsőség, érdem? Minden mű történik valahol, és minden műben történik valami. Csaknem mindegyik itt történik a földön, ember és ember között. Meg akarok győzni valakit, szórakoztatni akarok, tanítani, harcolni, vitázni, hódítani, csodálatba ejteni. A halhatatlan mű nem itt történik. Feljebb. Beljebb. S ami benne van, az ember és Isten között történik. Megtörtént. Akkor is, ha senki se tudja. És Isten emlékszik reá szívében, mikor már a papírok elégtek, úgy, ahogy egy porfír obeliszk elporlad, mint a homok. Nem könyv dolga már, nem kell neki olvasó. Nem kell történetíró.

A halhatatlan művek csaknem mind elégtek, s abból a kevésből, ami reánk maradt, nem tudja senki, hol veszett el, micsoda, ki írta és mit. A veszteségről senkinek sejtelme sem lehet, ahogy senki sem tudhatja, mit gondolt az, aki magányos csónakon egyedül az óceánra indult, és nem tért vissza többé.

*

A negyedik bölcs a sacra dies parancsát felismerte. A Szent Hétköznap az, amikor a dolgok csodátlanul jönnek és távoznak egymás után, mindegyik olyan egyszerű és józan, mint egy korty víz. A szent ideák világával szemben ez a szent ideátlanság világa. Szilárd, nyugodt, romantikátlan. Nem kedvel se szenvedélyt, se hőst. Eszméje nincs. Szakrálisan profán.

Az egész világon csak igen kevesen voltak, akik a hétköznap kicsiny és közönséges mitológiáját megértették, és tudták, hogy mit jelent reggel fölkelni, mosdani, reggelit készíteni, dolgozni, sietni, bosszankodni, sértődni – szürkén, gépiesen, átlagosan, megdöbbentően józanul és hazugság nélkül, és minden pátoszt kizárva. Csak egészen kevesen voltak, akik tudták, hogy ami egy napon az utcán, otthon, a boltban, a műhelyben történik, nem egyéb, mint ami századok alatt az egész világegyetemben történik. Ahhoz, hogy az ember a hétköznap isteni közönségességét és józan mitológiáját észrevegye, fáradhatatlannak kell lennie, nem szabad elfásulnia, s egy pillanatra sem szabad unatkoznia; nem szabad kieresztenie kezéből az időt. Mindig van ok részvétre, csodálatra, segítségre, nevetésre. A hétköznap mitológiájának erénye az éberség.

*

A Sziget kört Hamvas Béla és Kerényi Károly egy közös dalmáciai utazásuk után – és annak ihletéből – 1935-ben alapította. Miként a XIX. századvég angliai preraffaelitáit és a XX. század első évtizedeinek németországi szellemi mozgalmát, a George kört a klasszikus életrend és a görög szépségideál lelkesíti, éppúgy a Sziget kört is Hellász szellemi örökségének kultusza hatja át. Mozgalmukhoz a harmincas évek humán értelmiségének számos kiváló gondolkodója csatlakozott: írók, tanárok, klasszika-filológusok, bölcsészek – Németh Lászlótól Szerb Antalig, Honti Jánostól Waldapfel Imréig. Hamvas Béla a Kör megalakulásától nagy eredményeket, igazi szellemi műhelyt remélt – szabad emberek közössége az archaikus szépségeszmény jegyében –, reményeiben azonban hamarosan csalatkoznia kellett. Mozgalmuknak alig két éven belül az egyéni versengés és eszmei széthúzás vetett véget. Három kötetből álló esszékötetük azonban a korszak kimagasló szellemi dokumentuma (Sziget I., II., III.., Budapest. 1935-1936, Löbl és fia kiadása).

A korabeli Sziget-kötetekben öt Hamvas-esszé jelent meg. Az életmű-kiadásnak ebben a könyvében azonban csak négyet adunk közre, mivel az ötödiket (az Aphaia-templomot) Hamvas Béla az Arkhai c. gyűjteményébe is felvette, és azt a 7. kötetben már közöltük.

Kategória: