Az ősök nagy csarnoka IV.

3300 Ft

Az ősök nagy csarnoka negyedik, záró kötetében többek között olyan témák kaptak helyet, mint a Kolumbusz előtti közép-amerikai hagyomány, az emberi lét legmagasabb lehetőségeinek lángoló szépségétől megragadott és életüket művészetté formáló tolték nép világa, vagy a spanyol magánymisztika, a soledad csendes és letisztult valósága, vagy épp az alkímiának az ember személyes képes- ségeit felszabadító „archaikus pedagógiája”. Fő hangsúlyai azonban a sziléziai misztikus Jacob Böhme (1575-1624) pszichológiájának és antropológiájának kérdései körül összpontosulnak, amelyek a ’40-es évek elejétől kezdve a hamvasi életműben is egyre meghatározóbb jelentőségűek lesznek. A kötetben Böhme Psychologia vera – A lélekről szóló negyven kérdés című művének teljes szövege olvasható Hamvas Béla fordításában, az alapvető böhmei gondolatokhoz és fogalmakhoz fűzött magyarázó tanulmányával együtt. Az ősök nagy csarnokát záró Eksztázis című tanulmány, amely 1960-ban keletkezett Tiszapalkonyán, a különböző tradicionális szellemi utak eksztatikus technikáinak bemutatásán és alapfogalmainak megvilágításán keresztül a Hagyomány teljes gondolatkörének egyik legkoncentráltabb és legtisztább összefoglalása és megfogalmazása.

Kategória:

Leírás

Bővebb leírás
 

„A tolték nép elnevezését a toltékokról, a mesterektől nyerte. Nyerte pedig azért, mert az őskori Amerikában egyetlen kis népben, kicsiny helyen és talán csak száz évre a mesterek népe, az alkotók társadalma, a teremtők állama valósult meg. Olyan nép, amelynek igazi élettevékenysége a művészet; olyan társadalom, amely vallást és politikát és kereskedelmet és földművelést a művészeteknek rendeli alá; olyan állam, amelyben a kormányzók a művészek, s amelyben az emberi létnek egyetlen célja van: a művészi teremtés.”

(Mexikó)

„Európában, ahol több mint ötszáz éve az egyéni különlegességek bűvész- mutatványainak káprázatában élünk, megszoktuk, hogy csak e mutatványokra nézzünk és tapsoljunk, akár zsebmetszőről, akár koplalóművészről, akár tömeggyilkosról van szó. A legnagyobb nehézség a normális emberi alapállás felismerése lett. Böhmét kell olvasni, hogy valaki felismerje, mit jelent ezt az alapállást komolyan venni.”

(Jacob Böhme)

„A vallás az embertől nem valami mást és idegent, eszmei magas lényt követel, hanem önmagát. Mert csak a valódi énjévé vált ember élhet igaz életet. Minden egyéb szomorú és eszeveszett tévelygés. Sem tárgyi ismeret, sem semmiféle látás, vagy értelmezés zsenialitása nem vezet sehová. ...Ami komolyság és érték, csak az autentikus emberből fakadhat. Csak az marad meg, ami megfoghatatlan, az emberi lény igazsága és tisztasága és valódisága. Aminek nincsen szüksége arra, hogy számon tartsák és följegyezzék, és neki emlékművet állítsanak.”

(Eksztázis)

Tartalomjegyzék

AZ ŐSÖK NAGY CSARNOKA IV. kötet: Mexikó (Tanulmány) – Santa soledad (Tanulmány) – Alkímia (Tanulmány) – Jacob Böhme (Tanulmány és szöveg) – Eksztázis (Tanulmány)