Levelek

3000 Ft

PÁVA ERZSÉBETNEK

F. hó 23-án kelt meleghangú táviratukra az alábbiakat közöljük: Üdvözletüket köszönjük és az abban foglalt jókívánságokat népi demokráciánk javára kívánjuk fordítani. Tesszük ezt annál is inkább, mert márc. első napjaiban termelőszövetkezetet alapítottunk, amely a “Vörös Reménység TSZCS” büszke nevet viseli. Az ERBE irodaépület és a garázs között levő kb. 350 öles földet megműveltük, és részben be is ültettük. A sárgarépa, petrezselyem, borsó és hagyma ki is kelt és szépen díszlik. A retek sajnos elfagyott, mivel itt az időjárás rendkívül kedvezőtlen, és tegnap is nagy hóvihar volt 6-8 cm-es hóval. Bár a burgonya, kukorica és napraforgó a babbal együtt a földben van, aggódunk, hogy a hideg miatt tönkremegy. A TSZCS nyolc tagból áll, akik közül a következő dolgozók neveit említjük meg: Hamvas Béla, Hamvas Béla, Hamvas Béla, Hamvas Béla és végül Hamvas Béla. Nemdolgozók a következők: Török A. Pál, Szentmihályi András, Kovács Sándor, Nyéky Szabolcs, Győrffy József, Szabó István. Persze, majd ha érik a paradicsom, mindnyájan ott lesznek! Sokat gondolunk Inotára, és minden nap emlegetjük a szegény ottmaradottakat.

Tiszapalkonya

1954. április 27

NÉMETH FERENCNEK

Életem néha igen nehéz, és csak a legmagasabb erőkből való táplálék tesz válságaim közepette is meg nem ingathatóvá.

Tiszapalkonya

1959. november 5

VÁRKONYI NÁNDORNAK

A már csaknem kész anyagom negyvenötben elpusztult. Akkor újból kezdtem a munkát, és nemsokára úgy láttam, nem is bánom nagyon, hogy a régi jegyzetek elvesztek. Olyan idők voltak azok, amelyekre szívesen emlékszem vissza. Mindenem elveszett, egy szál ruhában, apósom lakásában, mint egy szannjászin éltem, és nyáron az utcán dolgoztam teljes koncentrációval és önfeledten. Aztán nyugdíjaztak, három évig Szentendrén éltem, félig mint koldus, félig mint napszámos, félig mint taoista szerzetes. 51 óta megjártam Inotát és Tiszapalkonyát. Állandóan olvastam, fordítottam és dolgoztam. Közben megtanultan elég tűrhetően szanszkritül és héberül. Fordítottam is. De mintha csak egyetlen célom lett volna: az, amibe most belefogtam. Szeretem a szenvedélyes és gyors munkát. Erre itt nincs alkalom. Csaknem mondatonkint kell fogalmaznom és a szétszórtság ellen védekeznem. Mivel az életem feltételeit nem én szabom meg, de az, hogy mi lesz belőle, csak rajtam múlik, szeretném, hogy művem, amit itt hagyok, kerek egész legyen. Egész? Mindinkább úgy látom, hogy ötszáz év is kevés lenne. Úgy hát, mondjuk, legyen formás fragmentum

Tiszapalkonya

1960. június 8

HALMY MIKLÓSNAK

Engem mestereim nagy és széles átélésre tanítottak, semmiféle megoldásra. A megoldások nincsenek a mi kezünkben. Ez nem tudás kérdése. Amit hetven év alatt leszűrtem, az ez: egyetemes tájékozottság. Univerzális orientáció. Ha ezt jól megérti, nincsen szükség másra. Tájékozódni kell, anélkül, hogy bármiféle hasznot, eredményt kívánna. Ha ezt megtenné, nagy gazdagságot szerezne, oly lao-cei gazdagságot, amely nem való semmire, de ami minden egyébnek alapja.

1967. május 2

Kategória: