Művészeti írások II.

3000 Ft

Igenis: Ady nem írt jó verseket, Ady nem volt nagy költő, Ady csábító volt, kerítő, patkánybűvölője az ájultságnak, önmagával tehetetlen kábulatnak, kéjittasságnak s mindannak, mi ezek nyomán fellép. Hogy bűvölete írásban történt? – még nem kell, hogy költészet legyen: az, amit Ady csinált, nem költészet és onnan meg nem ítélhető. Annak a valaminek, amit úgy hívnak, hogy: költészet, csak addig van érvénye, amíg az élet szolgálatában áll. Abban a pillanatban, amikor ellenszegül vagy megrontja, egy másik birodalomba lép. A vers nem formája szerint vers, hanem annál fogva, hogy gyökerét az élet öntözi s a „forma” meg téveszthet, de a mélyebb ráeszmélés tudja, hogy ennek már a költészethez semmi köze. (Egy új Ady-revízió)

Voltak idők és vannak népek, ahol vallás, tudomány, filozófia és költészet egy volt és ma is egy. Még nem is olyan régen azt tartották, hogy ez az egység a primitív differenciálatlanság jele. Ma tudjuk, hogy nem. (Poetica metaphysica)

Egyszerűbben: a költői teremtés tulajdonképpen nem az, hogy a látható átömlik a láthatatlanba, hanem az, hogy a láthatatlan átömlik a láthatóba. Prométheusz tette nem az, hogy fölment a tűzért, hanem, hogy lehozta. A költészet az életet átviszi a létbe, de a létet lehozza az életbe. És mérhetetlenül könnyebb a létbe, az örökbe, a hatalmak közé menni, mint onnan visszajönni. (Poetica metaphysica)

Kategória: