Művészeti írások II.

3300 Ft

Hamvas Béla életének már korai ifjúsága óta mintegy legbensőbb igényét és közegét jelentette a művészetek világa. Szemléletében a művészet a töredékes és lefokozott emberi életben a lét magasabb valóságára nyíló intenzív érzékenység és éberség, ugyanakkor olyan életgyakorlat és a létezésnek az a területe, ahol az ember „igazat csinál azáltal, hogy igazabbá lesz és igazabb lesz azáltal, hogy igazabbat csinál.” A Művészeti írások I-II. kötete az 1930 és 1965 között e tárgyban keletkezett írásait foglalja magában. Míg az első kötetben főként a képzőművészeti és művészetelméleti írások kaptak helyet, addig a második kötetben zenei és irodalmi vonatkozású munkáit gyűjtöttük egybe. A két kötetben olvasható írásokon kívül a fenti időszakból Hamvas Bélának még számos művészeti tárgyú munkája született, azonban ezeket később olyan nagyobb egységekbe sorolta, mint a Babérligetkönyv, az Arkhai vagy a Patmosz esszégyűjteményei, amelyek az életműkiadás részeiként már megjelenésre kerültek.

Kategória:

Leírás

Bővebb leírás

„A művészet nem a valóság (természet) utánzása, a művészet nem kifejezés (pszichológia, modernizmus), hanem az eredeti valóság helyreállítása, amelynek feltétele, hogy a művész önmaga is az eredetit, az alapállást életében megvalósítsa. A művészet a magasabb tudást, az embernek önmagának átvilágítását, felemelését és megtisztulását hozza. Ha nem, csupán mánia, vagy a libidó kielégítése és nem ér semmit. A múzsai egzisztencia számára nincs más feladat, mint a korrupt valóságot megváltoztatni és az eredetit helyreállítani.”

(Öt meg nem tartott előadás a művészetről)

„A zene gyermeki nyelv, amely éppen egyszerűségével tud elmondani a világról mindent. Zene csak ott fakad, ahol közvetlen, könnyű és természetes kedélyben fellép az életnek valamilyen rejtélyes bomlottsága. Ez a zene gyönyörűsége és veszélye, ezért tiltja ki Platón államából és ezért használja fel Kung-ce a leghatékonyabb nevelés eszközének. Az egyik művészet a világ képszerűsége, a másik a plasztikus volta, a harmadik a kimondhatósága. A zene a világ zengése, „viewless wings”, ahogy Keats mondja. Mindennek van zenéje, – a fénynek is. És nem is tehetség dolga észrevenni.”

(A Liszt-jubileum)

„Minden feltétel nélkül meg kell állapítani és fenn kell tartani azt, hogy a költői létet nem a nosztalgia vagy a menekülés teremti és táplálja. A költészet nem olyan hídon való átjutás, amely nincs sehol. A vallástól és tudománytól éppen az választja el, hogy nem az átélés töredékességéből, hanem teljességéből fakad. Nem abból növekszik, hogy valamit meg akar „oldani”, hanem abból, hogy valamit tud. A költő tudása az, hogy ez a világ nyílt és egységes egész; kozmosz az alétheiában – a rejtőzetlen világ- egyetem. Ezért tárul fel benne a világ mélysége, ezért teljes. Ezért: pillantás minden lét gyökerének alapjára.”

(Poetica metaphysica)

Tartalomjegyzék

MŰVÉSZETI ÍRÁSOK I.: Az ikon – Öt meg nem tartott előadás a művészetről – Modern szobrászat és művészetelmélet – Velázquez – A kubizmus – Az európai iskola kiállítása – Martyn Ferenc gyűjteményes kiállítása – Jantra és absztrakció – Forradalom a művészetben – MŰVÉSZETI ÍRÁSOK II.: Schumann – A Liszt-jubileum – Bartók – Aldous Huxley és a véleményregény – Osbert Sitwell – Suarès – Ernest Hemingway regényei – Egy amerikai Bourget – John Galsworthy – Galsworthy – A „sötét nap” költője: David Herbert Lawrence – Aldous Huxley, a homéroszi angol – Három kép a magyar írás galériájából – Egy új Ady-revízió – A XX. század angol regényírói – John Cowper Powys – A halhatatlanság híradása: Wordsworth – A modern Amerika regénye – Eliot versei és tanulmányai – Három Goethe-töredék – Eliot – Sanctus Januarius – Világirodalmi távlatok – Lernet-Holenia – Jeffers – Poetica metaphysica – James Joyce – A száz könyv