Ördöngösök

3300 Ft

A hamvasi életműben az 1928 és 1930 közötti időszak bizonyos értelemben egyfajta cezúrát jelent. Ebben a két évben Hamvas Béla semmit sem publikál, hanem néhány olyan, nagyobb lélegzetű mű megírásának szenteli magát, mint az Ördöngösök című regénye is. A művet saját visszaemlékezése és a regény gépiratának keltezése alapján 1928-29 fordulóján mintegy másfél hónap leforgása alatt írta: „Soha annyit nem nevettem, mint az alatt a hat hét alatt, amíg ez a mű elkészült” – írja egy helyen regényéről szólva. Feldühödve „szennyen, alacsonyságon, becstelenségen” ekkor fogalmazza meg először a nevetés „divinális attitűdjével” azokat a meglátásait, amelyeket a „megzavart, rongált létezés” sajátosságaiként azonosít. Valójában ez a nevetés itt ennek a „rongáltságnak” az egyetlen ellenpólusa és világossága, de ez a hang az, amelyről – mint Hamvas maga mondja – „minden időben fel lehet majd ismerni engem itt, ebben az egyszeriségemben és mulandóságomban.”

Kategória:

Leírás

Bővebb leírás
 

„Legfőbb törekvésem egy korcsma alapítása. Ennek a korcsmának a neve az volna: „A boldogsághoz címzett vendégfogadó”. A vendéglő abban különbözne minden eddigitől, hogy itt nem májgombóclevest, savanyú krumplit, rostélyos és almás pitét szolgálnának fel, hanem tisztán és csakis szellemi ételeket. Az egész emberi életet át kellene szerelni a szellemi dimenziókra. Így például az ember szellemi könyveket olvasna és szellemi papíron szellemi tollal írna, szellemi házakban lakna és szellemi ágyon aludna. Én tisztán láttam, hogy a dolgot a táplálékon kell kezdeni, mert az egészben ez a legnehezebb. Az ember éppen a táplálékról akar legkevésbé leszokni, nem tudom ugyan, hogy miért, de így van. Sajátságos makacssággal ragaszkodik a húsleveshez és babfőzelékhez és túrós palacsintához és nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy a szellemi táplálék nemesebb, fölemelőbb és emberhez méltóbb dolog. Gondoljátok meg, mit jelentene, ha az ember végre valahára lemondana anyagi követelőzéseiről, a látható tulajdon megszerzéséről, érzéki szerelemről és materiális élvezetekről! Mennyivel könnyebb, egyszerűbb és egyben mennyivel magasztosabb volna az emberi lét! Eszerint korcsmám teljesen szellemi korcsma volna, anyagi megjelenés nélkül, csak látható szimbólum gyanánt helyezném a városi szeméttelepre.” (Ördöngösök)