Szilveszter, Bizonyos tekintetben, Ugyanis

3300 Ft

Naplófeljegyzéseinek tanúsága szerint már 1950 decemberének végén, mindjárt a Karnevál című regényének befejezése után merült fel a Szilveszter (1957) c. kisregény megírásának gondolata, mint az a mű, amely „a Karnevál művészi és formai eredményeit esszenciálisan adja”, s amelyben szándéka szerint annak az egyetlen pontszerű eseménynek a belső törvényszerűségeit és összefüggéseit kívánta átvilágítani, hogy „mi is történik a földön 1950 utolsó pillanatában, amikor 1951-gyé válik”. A regény keretét ennek megfelelően azok a gondolatok, személyek és történések adják, amelyeknek sokfelé futó szálait „az Egy Pillanat tartja össze: az ember helyzete, elárultatása, bolondsága, egyszerűsége – 1950 utolsó pillanatában, a XX. század közepén.”

Kategória:

Leírás

Bővebb leírás

A három évvel később, 1960-ban megkezdett és ‘61-ben befejezett Bizonyos tekintetben a valóság és realitás, igazság és realizáció, normalitás és megszállottság folytonosan feltoluló és követelő kérdéseit bontja ki, mégpedig annak a tízévnyi inotai és tiszapalkonyai munkás-barakk-világnak a tapasztalatából, amelynek kényszerű kitettségében és szorításában teltek Hamvas Béla mindennapjai.

A kötet utolsó írása Ugyanis címmel a hamvasi életmű legkéseibb szakaszához tartozik. A regény a teljesen kiüresedett, bepiszkolódott és megromlott létezés emberi-társadalmi világának víziója, amelyen keresztül a rögeszmék és a totális korrupció elviselhetetlen közegéből megnyilatkozó erőszak, megaláztatás és végletes kiszolgáltatottság természetét és összefüggéseit mutatja be.

„Ma a földön lévő államok között kivétel nélkül mindegyik karikatúra.
A hétszentségit, nem tudunk rajta nevetni, de ez a dolgot még súlyosbítja. Ha társadalmunkat megvizsgálnánk és törvényeinket felírnánk és vezetőinket megismernénk, kiderülne, hogy kivétel nélkül minden állam alapja blöff, és ahogy ez az állam fennáll és még komolyságra is igényt tart és büszke is, az a legnagyobb mértékben nevetséges.”

(Szilveszter)

„Itt van ez a nehéz, tömör és kemény realitás, ami a világ, ami bennünket megvéd és betakar és jóízű, amiben olyan elégedettek vagyunk, és mindez bármilyen szilárd és biztos, a nem létező üresség mellett egyszerűen nem számít. Miért? Mert mindaz, ami életünkben lényeges, az ez a nulla. Ez a hajmeresztő. Ehhez a kiterjedés nélküli nincshez képest az egész kolosszális materiális világ érvénytelen. Azt hiszem, ez a nem létező pont az, amit Archimédesz keresett, s amelyből a materiális világot ki lehet forgatni. Mondjuk úgy, hogy ez a semmi az anyagi világegyetemünket, amit mi kemény realitásnak nevezünk, totálisan diszkreditálja. Elég szörnyű, de így van. Ezért azok, akik maradéktalanul az úgynevezett materiális realitásra építenek, átkozott zavarban vannak, tudatában annak, hogy helyzetük milyen fonák. Tény, hogy a nem létező sokkal erősebb, mint a létező. A nincs hatalmasabb, mint a van. Érti? Ha nem tudja követni, szóljon.”

(Bizonyos tekintetben)

„Mondják, hogy az eredeti teremtésben a gyom és a féreg nem szerepelt. Ezeknek a lényeknek egészen más eredetük van. Az aszat és a tarack és a paréj, vagyis a tetű és a poloska és a baktérium a paradicsomi teremtésben nem volt található. A majombiblia (a darwinizmus) már csak ezért is rossz. Mindez nem természet, hanem annak az erőnek fertőzési kísérlete, ami a romlás. Az ördög nem tudta megölni, csak bemocskolni. De ez aztán sikerült.”

(Ugyanis)

Tartalomjegyzék

SZILVESZTER – BIZONYOS TEKINTETBEN – UGYANIS